Több mint egy hónappal a második forduló és a végeredmény megszületése után - bár minden oldalon folytak-folynak az értékelések - már keveset hallunk a választásokról. A kampányhíreket felváltják a kormányalakítás, az újraszerveződés, a “hétköznapok” feladatainak hírei. Rendben van ez így. “Mindennek rendelt ideje van.” - mondja a bibliai bölcsesség, a kampánynak és a versengésnek, de a kevésbé látványos, hétköznapi építkezésnek is. Olyan ez, mint az olimpiai sportolók munkája. Az éveken át tartó készülés, épülés értelmét és célját a négyévente megrendezett olimpiai verseny adja; de a nagy hírveréssel járó verseny sem lehet meg a négy éves és sokszor négy éves edző munka alapjai nélkül. A most következő, hétköznapi munka időszakához érdemes néhány dolgot átgondolni:

Nyertes és vesztes
A választások eredményét ezekkel a szavakkal szokták leírni. Ez részben helyes, hisz küzdelemről, versengésről volt szó itt is. Az már más kérdés, hogy miknek az összecsapása után hirdettek a választók eredményt? A kormányzati pozíciókban elért eredmények kerültek összehasonlításra, vagy inkább vezető politikusok személyisége, a kampányban nyújtott teljesítmények, esetleg az ezekről tudósító sajtó képei, jellemzései kerültek összehasonlításra. (Én magam úgy vélem, nem annyira a kormányzati teljesítmények, mint inkább a kampány-teljesítmények és a sajtóvisszhangok döntöttek, ami olyan, mintha az olimpia végén az kapná az aranyérmet, aki a gálán szebben és érdekesebben vonult fel, s akiről többet és szebbet írtak az újságok.)

Többség és kisebbség
A választásnak van egy másik vetülete is, az értékválasztás, amelyben a “győztes-vesztes” megnevezés helyett a “többség-kisebbség” szavakat kell alkalmaznunk. Ezek szerint a választás nem feltétlenül a minőségileg jobbat választja ki, hanem azt, amelyik értékrendre, stílusra, programra többen szavaznak. Lehet, hogy a másik lehetőség is éppoly jó, még lehet jobb is, de azt az értéket, programot kevesebben választották. Olyan ez, mint amikor az öregotthon társalgójában tévét néznek a lakók. Egy készülék van csak, de több csatorna. Van, aki vetélkedőt akar nézni, van, aki focit, mások színházi közvetítést, krimit, híradót. Végül azt fogják nézni, amit a többség szeretne, s jól teszik, pedig nyilvánvaló, hogy a vetélkedő nem jobb a híradónál, sem a foci a színháznál, csak más. (Persze azért összevesznek a lakók, a leszavazottak még napok múltán is zsémbelnek, főleg, ha utólag kiderül, hogy a meccs, amit nézniük kellett, mindenki szerint csapnivaló volt.)

Belátás és öntudat
Attól függően, hogy az ember a többséghez, vagy a kisebbséghez tartozik, fokozott belátásra, illetve öntudatra van szüksége. Ha többségbe került, ez ugyan örömet és büszkeséget jelent, de be kell látnia, hogy nincsen egyedül. Kevesebben ugyan, mint az ő tábora, de vannak körülötte “kisebbségiek”, akiknek szintén vannak értékeik, érdekeik és terveik, s ezt a többégnek is respektálnia kell. Ha kisebbségben maradt valaki, ez ugyan szomorúságot és feszültséget jelent, de a kisebbségben lévő is vállalhatja öntudatosan értékeit, tudva azt, hogy azok akkor is fontosak és jók lehetnek, ha a többség mást választott. Hogy ezt a belátást és öntudatot mindenki jól megtanulhassa, előállnak olyan helyzetek, amikor ugyanaz ez ember egyszerre “többségi” és “kisebbségi”. Így van ez például Szomódon is, ahol a kormánypárti szavazók települési szinten kb. olyan mértékben maradtak “kisebbségben”, mint amilyen mértékben a polgári oldal az országos eredményeket illetően.

Feladat és felelősség
Az április végén megszületett választási eredmény megkülönböztette a politikai oldalakat feladat és felelősség szempontjából is. Az pedig, hogy az egyik oldal “saját maga folytatásaként” alakít kormányt, tovább tisztázza a helyzetet. Az eddigi visszamutogatások után most minden eredmény és minden eredménytelenség egyértelműen a kormány számlájára írandó. A feladatuk is egyértelmű: programjukat és ígéreteiket teljesíteniük kell legkésőbb négy éven belül. Most azt a műsort fogjuk nézni, amit ők javasoltak, de meg kell győzniük a “lakókat”, hogy érdemes volt hallgatni rájuk. Feladata és felelőssége persze nemcsak a többségnek van. A kisebbség, az “ellenzék” feladata és felelőssége, hogy ellenőrizze, állandó kontroll alatt tartsa a hatalomtól mindig deformációra hajlamos többséget. Feladata az is, hogy állandóan kész legyen a cserére, hogyha valamiért a “többség” megbukik, ne maradjon választási lehetőség nélkül a közösség. S végül feladata az is, hogy a kisebbségben maradt értékeket, érdekeket és terveket öntevékeny módon, a kisebbségi lét keretei között képviselje, őrizze, megvalósítsa. A többségi értékekkel és célokkal nincs gond, azt a hatalom “hivatalból” képviseli (hisz erre kapta a hatalmát), de azokra az értékekre és tervekre is szükség van, amelyhez a többségnek nincs érzéke, vagy figyelme. Tudatosság, önállóság, áldozatvállalás - ezek a mindenkori kisebbség jelszavai.