Az elmúlt hetekben több olyan esemény is történt, melyekről ezen összefoglaló cím alatt beszélhetünk. Április 20-án a Polgári Kör tagjai részt vettek az Önkormányzat által összehívott, a falufesztivál megszervezésével foglalkozó kerekasztal-beszélgetésen. Másnap a Művelődési Házban Tatai-Tóth András országgyűlési képviselő tartott beszámolót; ugyanazon hét szombatján pedig Mocsán egy másik párt által szervezett “Faluparlament” tartotta megyénkben első vitanapját. Mindeközben községünk honlapján folyamatosan működik a “lakossági fórum” s itt, a “Kisbíró” hasábjain is jelennek meg rendszeresen - például a Polgári Kör rovatában - közéleti írások.

Jó-e az, hogy ilyen közel jön hozzánk a közélet, pláne a politika? Sokan vannak ma Magyarországon, akik rossz érzéssel, sőt bizonyos csömörrel, elutasítással szemlélik a közéleti viták, cikkek, rendezvények ezen forgatagát.

Természetesen mindent lehet rosszul csinálni, mindig vannak helyzetek, amelyektől szívesen határolódik el az ember, mégis fontos azt látni, hogy a mindennapjainkat, családunkat, közösségeinket érintő kérdésekben lehet és kell is hallatnunk a hangunkat. Ennek szükségessége mellett három érvet vegyünk fontolóra:

1. Egyetlen közösség sem működik magától. Emberek - a feladatot önként vállalva, vagy a közösség által arra megválasztva - végzik a munkát, döntenek, terveznek, oldják meg az aktuális feladatokat. Persze nem mindenkinek ugyanaz a felelőssége. Egyik többet, másik kevesebbet tud vállalni. De arra mindenki képes, hogy a körülötte lévő dolgokról, az aktuális tervekről, a problémákról és eredményekről elmondja a véleményét. Szokták mondani, hogy úgysem lehet mindenkinek a kedvére tenni. Ez igaz. De ennél már csak az a reménytelenebb, ha egy olyan közösség igényét akarjuk kielégíteni, amely képtelen megfogalmazni véleményét, elvárásait, megelégedettségét vagy hiányérzetét.

2. Senki sem látja a teljes valóságot. Ahhoz, hogy egy közösség helyzetét leírjuk, nem elég egy-két okos ember véleménye. A mi gondolataink nélkül a közösségről kialakított kép akkor is csonka marad, ha azt “közösségi állásfoglalásként” teszik közzé. De mi sem látjuk a közösségünk helyzetét teljesen, nekünk is csak rész-ismereteink vannak. Ezek fontosak, de nem elégségesek a közösség ismeretéhez. Szükségünk van a másik ember véleményének meghallgatására ahhoz, hogy saját közösségünket ismerni véljük.

3. S végül egy közösség sem tévedhetetlen. A közösséget vezető tisztviselő és maga a közösség is hibázhat, dönthet rosszul. Egy ilyen esetben azonban nemcsak azok viselik a rossz döntés felelősségét, akik azt meghozták, hanem azok is, akik abban figyelmetlenségükkel, közönyükkel, elhallgatott észrevételeikkel vettek részt. Természetesen az egyéni ízléstől, vérmérséklettől, ráfordítható időtől függ, hogy a közéleti kérdésekkel ki milyen szinten és mennyit foglalkozik. Ám az bizonyosnak látszik, hogy azok a társadalmak fejlődnek gyorsabban, teremtenek tagjaiknak otthonosabb világot, amelyekben a közéleti felelősségvállalás és véleményformálás széleskörű és folyamatosan gyakorolt.