Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján szép és méltó dolog lenne, ha ennek a nagy történelmi pillanatnak nemcsak az országos eseményeit ismernénk, hanem azokat a dolgokat is, melyek községünkben történtek. A „Kisbíró” következő számaihoz és a és a szomod.hu oldalaira keresünk olyan adatokat, dokumentumokat, visszaemlékezéseket, amelyek ebben a munkában segítségünkre lehetnek.
Elöljáróban és kedvcsinálónak álljon itt az a néhány sor, mely Dr. Némethi Lászlónak 1996-ban „A forradalom Tatán” című művében községünkről olvasható. (A falvak forradalma - 115. oldal. Források: Nagy Dénes Szomód Községi Tanács V.B. titkárának 1957. március 23-i jelentése, valamint Dékány János és Belső Gyula szomódi lakosok elitélő perirata.)„A forradalom hullámverései a Tatai Járás falvait - egy-két kivétellel - 1956. október 26-án, 27-én érték el. A budapesti események hírei, a forradalmi követelések elterjedése, a faluba hazatérő bányászok, munkások kezdeményező forradalmisága felbolygatták a falvak életét.”

„Szomódon a Tanácsházán tartózkodó Nagy Dénes V.B. titkár vette október 26-án este fél kilenc körül a tatai postát és rendőrséget elfoglaló felkelők telefonutasítását, hogy hívja össze a falut, mert kijönnek Tatáról gyűlést tartani. A hangosbemondón összehívott tömeg megunta a várakozást zászlóval, Himnuszt és Kossuth-nótákat énekelve végigvonult a falun.

Valószínű, hogy a szomódiak forradalmi felvonulása október 27-én történt. A V.B. titkár 1957. március 23-i jelentése és az ügyben indított bírósági eljárás megállapítása szerint ugyanis a szomódi tanácsházánál várakozó felvonulókkal „újabb tatai telefonüzenetre” hivatkozva azt közölték, hogy vonuljanak át Tatára, gyűlésre. Erre mintegy százötven szomódi felvonuló elindult Tatára. Elhagyva a tatai vasútállomást a páncélos laktanyából lövöldözést és rakétázást észleltek. Ettől megrettenve a vonulók nagyobb része visszatért Szomódra. Mintegy huszonöt férfi azonban zászlóval tovább vonult a városba. Tatán a Kossuth téri posta előtt egy magyar harckocsi állt. Annak parancsnoka, egy tiszt tájékoztatta őket, hogy itt nem lesz semmiféle gyűlés. Félrevezették őket, menjenek szépen haza.”

„Azokban a községekben, ahol a lakosság nem bízott a tanácsi vezetőkben és tanácstagokban, mert azok a forradalom kitörésekor visszahúzódtak, nem bizonyultak felelős embereknek, s a „felsőbb helyről” sem érkezett meg idejében az útmutatás, megindult a magukra hagyott községek forradalmi önszerveződése. A falvak megtalálták a maguk forradalmi vezetőit, illetve azok önként jelentkeztek. Szomódon is tatai felhívásra, 29-én választottak tizenöt tagú Nemzeti Bizottságot a Földművesszövetkezet helyiségében „parasztokból, munkásokból, alkalmazottakból és önállókból.”

„A népben föltámadt forradalmi eszményiség és jóság jegyében bontakozott ki - a Nemzeti Tanácsok védnökségével - a falvak budapesti forradalmat segítő gyűjtőakciója. Bokodon, Szomódon november 2-án gyűjtöttek két kb. teherautónyi élelmiszert Budapestnek.”

„A tatai páncélos laktanya és a baji honvédlaktanya Katonatanácsa együttműködve a Tatai Nemzetőrséggel feladatuknak tekintették a járás falvainak a rendfenntartásáról gondoskodást a forradalom időszakában. Szomódra november 1-én három fegyveres katona érkezett. Melléjük jelentkezett húsz helybeli civil. November 2-tól „egy katona, két civil nemzetőr” elosztásban járőröztek a faluban.”

„A megszálló szovjet hadsereg tatai parancsnokságának már november 4-étől szorgalmaznia kellett a forradalom kezdetén megszűnt párt és tanácsi szervek visszaállítását. Egypár község önmagával meghasonlott tanácselnöke lemondott tisztségéről, „visszatért az üzembe”, eredeti munkahelyére. A Tatai Járási Tanács helyettük új elnököket nevezett ki (Bokodon, Gyermelyen, Szomoron, Szomódon, később Vértesszőlősön.)

Dr. Nemes Lajos, ifj. Kuti József