Az 1956-os forradalom és szabadságharc helyi történetének megismerése érdekében indított cikksorozatunk első írása a település politikai-társadalmi jelenségeiről villantott fel néhány részletet Dr. Némethi Lászlónak „A forradalom Tatán” címmel 1996-ban megjelent műve alapján.Az alábbiakban álljon itt két dokumentum a „világi” történet „egyházi” lenyomatáról. A református egyház irattárában megtalálható dokumentumok mutatják, hogy a forradalom alatt levegőhöz jutott egyházak belső mozgásai elérték a gyülekezeteket is, sőt, az Református Megújulási Mozgalom s a vidéki egyházközségek kapcsolata még a szovjet megszállás és a forradalom leverése után is fennállott.

Az első idézet a Ravasz László által kibocsátott körlevél gyülekezetünkben őrzött példányából, a másik a szomódi presbitérium csatlakozó határozatát rögzítő jegyzőkönyvből való:

„A Magyar Református Egyház Országos Intézőbizottsága

Nagytiszteletű Presbitérium!
Kedves Szolgatársam!

Bizonyára tudomásotok van a november elsejei rádióüzenetből arról, hogy a Református Egyház közvéleményének és közszükségének parancsára Budapesten Országos Intézőbizottság alakult, amely célul tűzte ki, hogy egyházunkban az Ige és a lelkiismeret szabadságát helyreállítja és azt szervezetben és igazgatásban érvényre juttatja. (…)

E minőségben fordulok most hozzátok atyai és pásztori szóval. Kérlek Titeket, Isten színe előtt foglalkozzatok ezzel a nagy kérdéssel és presbiteri határozattal döntsétek el, csatlakoztok-e ehhez a mozgalomhoz?

Miért volt szükség erre a mozgalomra?
Azért, mert az egyház szörnyű nyomorúságba jutott. Krisztus magyar egyházát nem egyházi szempontból és érdekből kormányozták, hanem külső, világi érdekek szerint. Ez a mód nem volt más, mint az, amelyet a XX. pártülés leleplezett és az utolsó hetek csodálatos forradalma az ország testéről mintegy kényszerzubbonyt ledobott. Nincs ma Magyarországon egyetlenegy ember, aki ezt a rendszert vissza akarná állítani.

Ez a rendszer mélyen belegyökerezett a magyar református egyház életébe s isteni szolgálatát megbénította. Az igehirdetést politikai propagandával elegyítette, az egyház életműködését leszűkítette, a református egyház szelleméből, történetéből és alkotmányából következő mindazon szabadságjogokat, amelyek egyházunk demokratikus jellegét évszázadokon át biztosították, fokozatosan elkobozta és helyére parancsuralmat ültetett.

Hiába hangzottak el panaszok, feljajdulások, figyelmeztetések, hiába mutatták kiáltó jelek, hogy a református magyar nép elfordult egyháza vezetőitől, a dolgok változatlanul maradtak, egész Magyarországon egyesegyedül a mi egyházunkban. (…)

Budapest; 1956. november 13.

Ravasz László”

„Jegyzőkönyv

Felvétetett a szomódi református egyház presbitériumának 1956. december 16-án, a templomban, az istentisztelet után megtartott üléséről.

Jelen vannak: Kocsis Sándor elnöklete alatt Gedra István presbiteri jző, Vajas Gábor, Ollé Zsigmond, Mocsári József, Szabó Lajos, id.Mocsi Sándor, Mocsi András, D.Seres István, K.Mocsi Sándor, A.Horváth Sándor, Gedra Lajos, Pongrácz Vince, Herczeg Bálint presbiterek.

Lelkipásztor-elnök felolvassa Dr. Ravasz László 1956. nov. 13-án kelt levelét, melyet a presbitérium figyelemmel hallgat végig. Kérdést intéz az elnök a presbitériumhoz: kíván-e csatlakozni ehhez a mozgalomhoz, mely az ige és a lelkiismeret szabadságának helyreállítását tűzte ki céljául és azt szervezetben és igazgatásban akarja érvényre juttatni?

Presbitérium egyhangúan elhatározza és kimondja a csatlakozást.

Szomód; 1956. december 16.

Mocsi Sándor, Vajas Gábor, Gedra István, Kocsis Sándor”

Dr. Nemes Lajos, ifj. Kuti József